A barlangi járatokon keresztül

Április 8-án reggel a megbeszélt időben (pontosan) és helyen jött össze a csapat. Megcélozva első állomásunkat Miskolcot. Az utazók általában átszaladnak Miskolcon, pedig lenne, ami megállásra késztesse Őket. A város központjában érdemes leparkolni a Miskolc-tetemvári Református deszkatemplom közelében. Mi is ezt tettük, megnéztük a teljesen fából épített templomot. Ezután utunkat Aggtelek felé folytattuk. Az erdők már erre is színesedtek, a tavasz a világoszöldtől a sötétzöld színbe öltöztette a fákat.
Következő állomás az Aggteleki-karszt egyik látogatható barlangja, a Rákóczi barlang volt. Jogosan nevezhetnénk ezt a barlangot a karsztvidék kincses ládájának. A túravezető figyelmeztetésére mindannyian nagy igyekezettel készültünk a barlang megtekintésére. Előkerültek a bakancsok, fejlámpák, elemlámpák, nadrágszárvédő öltözetek. Nagy izgalommal és kíváncsisággal elindultunk a hegy gyomrába. Az Esztramos-hegy oldalában bányászat közben véletlenül feltárt barlang, minden képzeletet felülmúló törékeny finomságú borsókő kiválásai több helyen vastagon borítják a járatok falait. Az álló és függő cseppkövek, illetve a különböző képződmények egymásra rétegeződései is a természet műremekei. A látványt még fokozza a barlang tavának áttetsző, türkiz zöld színű víztükre. Ámulatból ámulatba esett a csapat, ilyet még nem látott senki, soha. A járatokban való mozgást beépített vaslépcsők és járdák segítették. Mivel egyszerre csak 10 fő mehetett a barlang látogatására, addig a kint maradó társaság a hegyen csodálatos kilátásban részesülhetett. Miközben zihálva küzdöttünk a szinttel egyre csodálatosabb kilátás tárult elénk, így új erőre kaptunk és végre sikerült feljutnunk a csúcsra. Körbenézve a magasról láthattuk a hegyek vonulatát, szépen megmunkált földeket. Felemelő látvány volt ... A visszaút is vidáman telt. A gyorsabb lábúak előttünk haladtak, de gyakran visszafordulva integettünk egymásnak. Az időjárás éppen ideális volt e programhoz. E barlangtúra befejeztével az élmények kicserélésével folytattuk utunkat, mentünk a környék szépségeit felfedezni.

---

Másnap, szombaton reggel 10 órakor volt a gyülekezés. A program az Aggteleki-karszt barlangmegtekintése volt, ami hazánk legjelentősebb barlangrendszere. Járatainak összhosszúsága csaknem 26 km, melyből 5 km a Felvidékre nyúlik át Aggtelek és Jósvafő között húzódó kanyargós főág átlagos szélessége 10 m, magassága 7-8 m. A járatok hatalmas termekké szélesednek. A természetes bejáratokkal rendelkező Aggteleki szakaszt bemutató túra, villanyvilágítás mellett, kiépített betonjárdákon vezet, így nem megerőltető annak bejárása. Mi a naponta induló barlangtúrán vettünk részt, ami 1 km és 1 órás. A bejáraton bejutva a legrégebben ismert barlangszakaszt néztük meg, amelynek jó részében már az őskor embere is járt, igazolva a barlang belsejébe a cseppkövekben lerakodott korom. A hatalmas méretű hangversenyteremben a barlangi zenehallgatás páratlan élményt nyújtott mindenki számára. 1 órás séta után a a barlangot elhagyva mindenki ismét gazdagodott egy felejthetetlen élménnyel. Egy kis pihenő után buszunk Jósvafőn át robogott Szögliget faluig, ahol megkezdtük egész napos gyalogtúránkat. A községet átszeli a Ménes patak, ami bizony mostanában sok gondot okozott a lakóknak (homokzsákokat még láttunk a patak mentén). A községet elhagyva már előttünk magasodott a sziklás hegycsúcs, melyen valaha a középkori Magyarország egyik legnagyobb vára, Szádvár állott. Lepakoltuk a Szalamandra-ház mellett, (élelemmel, ivóvízzel) az emelkedőn felfelé kapaszkodtunk felfelé kapaszkodva közelítettük meg a vár romjait. 1685-ben Habsburg Lipót parancsára felrobbantották, azóta a természet pedig visszahódította birodalmát. A romok még ma is érzékeltetik egykori nagyságát. A várudvarból szép kilátás nyílt az alatta elterülő Szögligetre. Kétfelé oszlódott a csapatunk, egyik fele bevállalta a szellemfalu megkeresését egy kis kitérővel, másik felével utunkat a tanösvényen folytatva, a Szalamandra-házhoz érve fejeztük be. Mennyi élményt nyújthat egyetlen nap!
Szögliget kedves faluja, Szádvár romos állapotban is fenséges építménye velünk marad. Egy kis élménycsere után a buszunkkal indultunk vissza Aggtelekre a szálláshelyünkre. Kis pihenő után a finom estebéd elfogyasztása következett, de a napi program ezzel még nem fejeződött be, mert a csapat (éjszakai) tanösvény bejárására készült, melynek megszervezése kitűnően sikerült, mert a csapat 80% -a részt vett rajta. A túra a barlang bejáratánál kezdődött szürkületben. Mire felkapaszkodtunk a kilátóhoz (51 m magas szikla tetejére) ugyancsak megszomjazott a társaság. Egy kis biztató után elindultunk a tanösvényen. Mivel a csapat tagjai között voltak a témában szakavatottak, sok érdekes dologgal megismerkedtünk, pl. a Baradla elnevezés vélhetőleg a szlovák bradlo szóból származik, melynek jelentése sziklaszirt, vagy a növényvilágból: a Karszt bokorerdő sokféle fának ad otthont, gyönyörűek a sziklagyepek, jellemző fajai a sziklák felszínén élő moha, zuzmófajok. Állatvilágból: a bajszos sármány, sokféle lepke, fűrészlábú szöcske, a zöldgyík is megtalálható. A fák kivágása után a hegy növény nélkül maradt, mert a meredek hegyoldalon a csapadék lehordta a termőréteget, jelenlegi növényzet a sziklagyep, de a borókások is kezdenek kialakulni. A tanösvény bejárásánál gyermekek is voltak, akik nagy érdeklődéssel hallgatták az elmondottakat. Hamarosan besötétedett, gyönyörű csillagos égboltra tekintettünk fel. Egy kis segítséggel az eget kémlelve közösen megcsodálhattuk, és megtaláltuk a csillagképeket. Nagy élmény volt a gyerekeknek, de még a felnőttek számára is. Az éjszakai túra befejező szakasza a vaddisznó röfögés a sötétben. A túra végeztével jókedvvel, dalolva tértünk vissza szálláshelyünkre. Akik még nem fáradtak el egészen azok társasjátékoztak, kártyáztak kifulladásig.

---

Vasárnap reggel a szálláshelyünktől való búcsúzkodás után 9 órakor indultunk tovább. A mai napi program a Vörös-tó, a Medve sziklák és a Baradla barlang Vörös-tói bejárata. A vörös-tavat az összegyűlt csapadékvíz alakította ki. Névadója a környéket beborító jellemző vörös földje, mely színét a benne lévő vasoxidtól kapta. A figyelmesebb csapattagok felfedezték a tószélén lévő békapetéket rejtő kocsonyás buborékokat és egy-egy békahalat is. A gyerekek nagy kíváncsiskodással szemlélték e soha még nem látott egyedet, a bátrabbak tenyerükbe tetetve nézegették. A tó melletti séta során láthattuk a Medve sziklákat, amelyek mint a leírtakból kiderült 240 millió éves formái egy megelőz karsztosodási időszakban alakultak ki. A mállott szikla felszínén korallok, mészszivacsok, tengeri liliomok, kagylók maradványai láthatók. Szívesen időzítettünk volna még a tó partján, de 10 órára gyülekezni kellett a Vörös-tó Baradla-barlang látogatására. Münnich Kálmán és munkatársai 1890 március 15-én a vörös-tó kijáratot áttörték, melyet ma bejáratként használnak. A barlangszakasz teljes műszaki rekonstrukciója 2005-ben fejeződött be. A barlang útvonala egy patak medre mentén halad, érintve Magyarország legmagasabb állócseppkövét a 19 m magas Csillagvizsgálót valamint a barlang legmagasabb termét, az Óriások-termét, ahol szintén sor került egy kis zenehallgatásra. A barlangi túráink ezzel véget értek. A barlangok és környékének végigsétálásával megismerhettük a Karsztvidék sokféleségét, az élettelennek tűnt környezetet, közelebb kerülhettünk a terület látszólag bonyolult csodáinak megéretéséhez. Megtapasztalhattuk az emberi tevékenység, valamint a természet olykor összehangolt kapcsolatát is. Programunk ezzel azonban nem ért véget. Buszunk a felvidéki Áj falu felé robogott. Torna falutól 5 km-re északra mészkőszirtektől körülvett keskeny meredek szurdokvölgyben fekszik ez a természeti szépség. Az Áj-patak észak irányból zuhog le a Bodva folyóba, illetve a Tornába. Az Áj és a fenti Ájfalucska között 3 km hosszú völgy-út vezetett. Buszunkat hátrahagyva (mivel az autóút keskeny, kanyargós) gyalog folytattuk utunkat, közben gyönyörködve a zuhogó vízesésekben és a sziklarengetegben. A völgy minden természeti kincse - ritka gyönyörű növényvilág - védelem alatt áll. Kattogtak a fényképező gépek a látnivalók megörökítésére. Sok időt sajnos nem tölthettünk itt, mivel az idő gyorsan szalad és hazafelé kellett vennünk az útirányt. Nem távoztunk üres kézzel, mert az erdő szépsége, a jó levegő, mindenki számára elérhető kincseit begyűjtve térhettünk haza. Utunk során a programok összeállításnál arra törekedtünk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a természeti értékek védelme, megismerése, bemutatása fontos szerepet tölt be az emberek szemléletformálásában. Mi felnőttek Anyukák és Apukák gyermekeinket úgy kívánjuk nevelni, formálni ilyen rendezvényekkel is, hogy megértsék, a természetet védeni kell, mert otthont ad milliónyi életnek, gyönyörűségére van szemnek és a léleknek.