A találkozó az Újpest-városkapu volánbusz
állomás előtt került meghirdetésre és bizony mindenki odatalált kivétel, akiket
elriasztott a híradó tiltása, miszerint a Rám szakadék járhatatlan és
életveszélyes.
A megszívlelendő híradás bizony kétségeket támasztott a túravezetőnkben is és
ezért a pénteki napon informálódott a Pilisi-parkerdő illetékeseitől, akik
elmondták, hogy mindenki saját felelősségére közelítse meg e túra helyet, -
járható, de odafigyeléssel. Bizony így mindenkire rábíztuk, a részvételt igaz
megegyeztünk, hogy a helyszínen mi is el tudjuk dönteni e túraútvonalat,
válasszuk, vagy esetleg másfelé kanyarodjunk.
Az utóbusszal rövidítve érkezünk a Megyeri-híd jóvoltából 9:00 órára, a hajóállomás utáni megállónál
szálltunk le, igaz volt olyan ötlet is, hogy a Duna parton kellene egypár
fényképfelvételt készíteni, de ez elevetésre került mivel nem tudtuk mekkora
lesz a túra hossza. A „Honi abc” mivel nyitva
volt,
ezért feltankoltunk csokival és némi reggeli alapanyaggal, majd a templom mellett elhaladó
piros
sávjelzésen elindulunk. Kísérőként Silver kutyánk mellé szegődött egy kis
keverék kutya, amely tartós kísérőnek bizonyult. A Malom-patak mellett vezetet a
tanösvény, amely kissé szomorú képet mutatott a tavalyi képhez viszonyítva a
vandálok nem kímélték sajnos az ismeretterjesztő táblákat. A hirtelen feltűnő
mókus oldotta a szomorúságunkat. Az utunkat a Szentfa- kápolnánál kis pihenővel
szakítottuk meg. Nagyon szépen kialakították a forrás környékét. Valamivel a Kainz-forrás után, a
Lukács-árok bejáratánál jobbra eltér a
sárga sáv, de mi tovább mentünk
piros és
zöld
jelzéseket követve. A Szőke-forrás völgyének bejáratánál átkelünk a patakon,
amelyet bizony teljes egészében jégpáncél borított, a
zöld
sávjelzést követve a Három-forrás völgyébe. Jobbra indul a Rám-szakadékba vezető
út. A romantikus, vízeséssel tarkított, szurdokvölgyben a biztonságos mozgást
több helyen korlátok és létrák segíttették, ám mindezt most jég borította, mint
ahogy a képeken is látszik. Bizony elkelt néhol az egymás segítésünk is, mivel,
mint tudniillik a jég bizony nagyon csúszik. A patakot, borító 10 cm-es
jégpáncélt néhol kisebb lukak szakították, meg amelyen keresztül látható volt az
élő víz. Óvatosan közlekedjünk hangzott többször is, de nem nagyon kellett
figyelmezetni egymást, mert mindenki tapasztalta a síkosságot! Élményekkel tele
túljutottunk a rázósabb, de gyönyörű szakaszon.
A
sárga jelzés
újra előkerül az Árpádvár felől, de mi dél-nyugat felé követve a
zöldsávot
egészen a gerincen keresztül a Tost sziklához, majd kis kitérőt ejtünk a Thirring-sziklákhoz,
majd a Téry-úton jutottunk el Dobogókőre, ahol már vár bennünket az Eötvös turistaház.
Zsíros kenyér, forró tea és forralt bor, ami bizony jól eset, mert egy hirtelen megjelenő hideg felhő,
amely elért bennünket bizony egészen a csontjainkba mart. Sajnos az almás pite és a mákos rétes már
elfogyott!
A felmelegedés után hazafelé indulás volt már csak hátra. Nagyon jól éreztük
magunkat, fáradtan, de élményekben gazdagodva.
Budapest, 2009-01-19
Pilisi turista
